Ki van jelen?

Oldalainkat 8 vendég és 0 tag böngészi

stat

Üdvözöljük az EPSZK.hu blogján

Válás után

Minden embernek van identitása és integritása. Ezeket a divatosan használt fogalmakat érdemes pontosítani, ha arról a hatalmas belső és külső felfordulásról elmélkedünk, ami minden válás után bekövetkezik. Identitásunknak, Én-azonosságunknak vannak változatlan tényezői. Ilyen a korunk, a nemünk, a származásunk, vagyis a vérségi kapcsolataink és anyanyelvünk. Ezeket tagadhatjuk, de nem változtathatjuk meg. A nővé operált férfi sosem lesz igazán nő, hanem átoperált férfi. Egy Angliában élő, már angolul is író, sikeres szerző mesélte tréfálkozva, hogy nemcsak azt hallják ki hibátlan angolságából, hogy magyar, hanem azt is, hogy kaposvári.

Tehát integritásunkon, társadalmi, környezeti beilleszkedésünkön, hovatartozásunkon változtathatunk, de a múltunk nyomot hagy teljes tudatunkban: vállalni kell, másképp megbetegszünk. Nem lehet büntetlenül önámításban, bizonytalanságban élni.

Mert az elvált ember sosem lesz többé hajadon vagy agglegény, akkor sem, ha ehhez az életformához tér vissza. Vállalni kell, elsősorban önmaga előtt a múltját, a tapasztalatait, és levonni ebből a tanulságokat. A válás utáni időszak a számvetés időszaka kell hogy legyen. Felmérni, miben tévedtem, miben voltam naiv vagy makacs, önáltató vagy meg nem értő. Mi az, amit változtatni kell, elsősorban saját kapcsolatteremtési, viselkedési, konfliktuskezelési készségeimben?

Az elvált ember már sokkal felelősebb, mint az, aki nem élt házasságban. Már nem hivatkozhat arra, hogy milyen modellt adott a családja, mit hallott az iskolában, a hittanórán, milyennek képzelte, tervezte a házasságát. Azt kell végiggondolnia, hogy ő hogyan csinálta. Mi az, amit eltűrt, elviselt a családi élet sokirányú követelményeiből, mi az, amit nem helyes, ha ismét felvállal? Alkalmas-e egyáltalán házasságban élni, gyereknevelésre?

Tragikus viselkedési reakciókkal találkozik válások után a pszichológus. No nem a rendelőjében, mert sajnos hazánkban még művelt emberek is azt hajtogatják, hogy csak a „hülyéknek” kell pszichiáter vagy pszichológus. A francia kamionsofőr, ha elválik, kéri, hogy ne tegyék kocsira, amíg fel nem dolgozza a válási krízisét a családsegítő pszichológussal. A magyar sofőr esténként egyre többet iszik, aztán karambolozik. Ez tragikus. Mint aki úgy tetőzi a baját, hogy „kutyaharapást szőrivel”. És kapkodó, kudarcos kapcsolatokba kezd.

Nem kell mindenkinek pszichológus, sok helyütt nincs is. Bár jómagam mindig válaszolok minden segítséget, tanácsot kérő levélre – esetleg személyesen is –, sok tapasztalt, bölcs ember adhat támaszt a válságban. Válás után jó, ha hangosan gondolkozunk: beszélgessünk pártatlan, megértő rokonnal, baráttal, pappal... Csak ne adjuk fel sorsunk javításának akarását!